Elefántot nyalni jó nyugati szélben

Ismét Thaiföld

Bangkok egész jó volt első alkalommal és egész unalmas második alkalommal. Lényegében csak ültünk és vártuk az indiai vízumot. Egy kis cölöpházban laktunk az egyik kanális fölött. Alattunk krokodilméretű gyíkok úszkáltak. Többen is laktak abban a kis cölöpházban. Velük szoktunk sörözni. Mostanában jól futja sörre a pénzünk, mert egytől már részegek vagyunk, kettőtől hányunk. Az elméletem, hogy az európaiak az európai kaja miatt bírják az alkoholt. Mióta úton vagyok, gyakorlatilag semmi zsírosat nem eszem, fogytam nyolc kilót. Igen, biztosan ezért pörgök be fél liter sörtől, mint egy disznó. Remélem.

A cölöpházban lakott John. John amerikai. Nagyon izmos. Nem tudja, mióta van Thaiföldön, de állítása szerint biztos több mint egy éve. Ezen kívül John bikaszart csinál Thaiföldön, például két órán keresztül reggelizik. John arca egyébként rendkívül gyűrött.

A cölöpházban lakott Robert. Robert az NDK-ban született, ennek ellenére leginkább a Végtelen történet szivárványsárkányára hasonlít, ami tulajdonképpen egy nagy, rózsaszín, repülő kutya. Jelenleg repülőgép szerelő, de nagyon unja. Gépek helyett inkább emberekkel szeretne foglalkozni. Részegen Robert mindenkivel beszélget és azt hajtogatja, hogy ő egy német srác. Azt is hajtogatja, hogy németsége ellenére nem náci. Kedves fiú ez a Robert.

A cölöpház egy másik lakója volt Stephan. Stephan nagyszülei és az én nagyszüleim ugyanabban a birodalomban születtek. Stephan anyanyelve német, de állampolgári lehetősége volt olaszul is megtanulni. Az én anyanyelvem magyar, de állampolgári kötelességem volt szlovákul is megtanulni. Stephan egyébként punk és sportoló. És sokkal jobban billiárdozik, mint én. Ő is jó fej.

Sokan mások is megfordultak a cölöpházban a nyolc nap alatt, amíg vártunk a vízumra. Például egy hamburgi bácsi, akinek bőrharisnyája volt, egy svájci pár, akik felismerték a beszélgetésünkből, hogy magyarok vagyunk és mondták nekünk, hogy cipőfűző, egy heidelbergi pszichiáter lányka, akit megkapott egy majom, ezért folyamatosan injekciózta magát és a házasság előtti magányos csavargását élvezte Thaiföldön. És még sokan mások.

Kuala Lumpur

Igazán színes város. Mindenfélék vannak ott. Nagy felhőkarcolók, indiaiak, sok turista. Tetszett. Annak ellenére, hogy folyamatosan esett az eső. Kicsit olyan, mint Európa. Kivéve a rohasztott tofu szagát a piacon.

Nem tudok róla sokkal többet, mint amit a Wikipédián elolvashattok, úgyhogy megszakítom ezt a bejegyzést.

Ha jobban megfigyelitek, a hazacska alatt pihen egy krokodilmeratu gyik. Bangkok, downtown.

O az.

A bangkoki tomegkozlekedes legyorsabb es legolcsobb modja a gondolazas.

 A gondolabol ilyeneket lathatsz.

Folyo, kis hajoval.

Egy wat egy tornya.

Iskolaudvar.

Aranyra festik, a kenyesebb testreszeit pedig viraggal illatositjak.

Wat Bangkokban.

Lany es harangok.

Gongolo kislany.

Bangkok felulrol. Ezt latjak a papok.

Az Andaman tenger partjan ezt a tablat talaltam a szallasunk elott.

Az Andaman tenger.

Egy jobb kep az Andaman tengerrol.

A kokalevelet tartalmazo boliviai kola utan ismet bemutatok egy erdekesseget: kinai balzsam izu malaj kokakola. amit Kuala Lumpurban szereztem be. (A boliviai cocaquina sokkal jobb volt.)