Polipkarika és McDonald's

Ha egyszer Helsinkiben jársz, mindenképpen nézd meg a repteret. (Ha akarod, a várost is megnézheted...) Minden vécében van egy kis mosdó és egy kis zuhanycső, amivel viszonylag kevés erőfeszítés árán meg tudod mosni a seggedet. Arra ügyelj, hogy csupán azután nyomd meg a zuhanyzó gombját, miután célra tartottál - ellenkező esetben nem csak az lesz vizes, amit meg akarsz mosni.

Fáradtak vagyunk. Szombat délután érkeztünk meg a helsinki reptérre. Nyálkás idő volt, ezért úgy gondoltuk, kialusszuk magunkat - előző éjszaka az utazási láz és a mandulagyulladásom miatt nem sokat pihentünk. Rossz gondolat volt. Bár: az említett zuhanyokon kívül a reptéren rengeteg nyugágy is biztosítja az utazók kényelmét és mi remekül elhelyezkedtünk. Ennek ellenére: aludtunk két órát.

Másnap reggelre kisütött a nap, úgyhogy beszenvedtük magunkat Helsinkibe. Nyolc és fél perccel azután, hogy megkezdtük sétánkat a finn főváros belében, rábukkantunk a Magyar Köztársaság Kulturális és Tudományos Intézetére. Inverzben ez soha nem történt meg velem, pedig 3 éve Pesten élek. Ettünk polipkarikákat.

A Finnair marhanagy gépe pont 24 órával az érkezésünk után ismét a levegőbe repített minket. Szuper volt, le sem akartam szállni. Kaptunk ajándék pokrócot. Ebédet. Vacsorát. Vacsora után pedig leszálltunk és délután 3 óra volt.

Azt hiszem, a JFK a leghiperbrutálisabb megareptér, amit valaha láttam. Büszkeséggel tölt, hogy mindössze egy óra bolyongás után megtaláltuk a buszunkat.

Most Brooklynban fekszem egy faház harmadik emeletén (kocka alakú szoba, egy kis torony a ház tetején, ajtó nincs rajta, csak a lépcsőlejárat aljában, s mind a négy falán két ablak, ami összesen nyolcat tesz ki; bár sötéttel érkeztünk, úgy hiszem ez egy rendkívül világos szoba), és piszkosul fáradt vagyok...