Miami Beach

Megérkeztünk utolsó állomásunkra az Államokban. Tíz napot töltünk Miami Beachen, utána repülünk Limába. Miami izgalmas hely: úszkálhatsz kosárlabda méretű medúzák között, ehetsz hamburgert 10 dollárért, lebukhatsz az anyahajó méretű sirályalbatroszok elől, leégetheted tested puhább részeit tested keményebb részeiről, nézheted a napot stb. Ezért aztán sok időm lesz bepótolni beszámolóimat. Írok majd indiánokról, Hollywoodról, a Grand Canyonról, a nevadai sivatagról, égig érő bennszülött fütyirengetegről, Windows képernyővédőkről, a 66-os route-ról, magyarul beszélő mormonokról, félénk kígyókról, vérszomjas mókusokról, lapos skorpiókról.

De előtte egy kicsit Miamiról…

Az időeltolódás következtében roppant fáradtan és érzékeink szerint roppant hosszú út után érkeztünk meg Miamiba – pontosabban Hollywoodba, mi kicsit északabbra van. Mivel aznap reggel kellett leadnunk a kocsit, előző este belevetettük magunkat a Salt Lake City-i forgalomba, hogy autómosót keressünk. Szép új Toyota Corollánkat teljesen leépítettük a három hetes nemzeti parkozás és indián rezervátumozás alatt. Nagy nehezen ráleltünk egy autómosóra (kb. 5 percnyire a szállásunktól), a hazaút azonban másfél óránkba tellett, mivel az amerikai városok utcái mind ugyanolyanok, mivel az amerikai városokban 10 Broadway, 10 8th street, 10 200th street van, mivel a GPS-t otthon felejtettük. És mivel ez történt, nem foglaltunk szállást Miamiban. S mivel ez történt, a reptéren kellett éjszakáznunk egy arizonai testépítő, egy kínai házaspár (Amerikában minden éjszakai reptéren és pályaudvaron van egy alvó kínai házaspár sok kofferrel – ha őket látod, telepedj melléjük, a kidobók téged sem vesznek észre… nem tudom, miért van ez így…) és egy folyamatosan öltözködő, McDonald’s-ban nevelkedett kopasz fekete társaságában.

A reptéri wifin sikerült olcsó szállást találnunk a Miami Beach-en. Mint kiderült, annyira olcsó, hogy tele van szlovák turistával. Egy remek, nyolc ágyas szobában foglaltunk le két ágyat. Eddigi lakótársaink: egy lisszaboni fiú, aki szerencsét akart próbálni, de nem jött össze neki, meg még halálra is unta magát, ezért pár nap múlva repül Amszterdamba, merthogy az ingerdúsabb; egy húsos orosz ikerpár, akik távozáskor terhességi tesztet hagytak az ágyukon; két húsos lengyel lány, akik folyamatosan készülődtek valamire, majd mikor elmentek, üresen maradt a szoba, s akkor rájöttünk, hogy csak bepakolták az életüket (aminek része például egy negyed köbméternyi rózsaszín majom is); egy angol fiú, aki eddig két hetet töltött diznilendben, majd három nap Miami után visszament még egy hétre; egy surinami fekete (nagyon becses, a világon igencsak kevés surinami él, Surinam nagy része ugyanis lakatlan); egy hosszú, fekete hajú, roppant szimpatikus japán srác, akitől megkérdeztem, hogy dél-amerikai indián-e (majd pedig szégyelltem magam, de hát perui népviseletben üldögélt a szobában, amikor benyitottam... meg amúgy is…)

Szóval Miami...

Miami egy marhanagy kertváros egy nagy sós víz partján, amibe mellesleg az emberek valamiért nagy előszeretettel másznak bele…

To be continued…

Egy baromi hosszú, egyenes út a nevadai sivatagban.