(+18) nehézkedési felesleg

"A másikkal ment el:
menni láttam én.
Édes a szél mindig,
béke int felém.
Szemem fáj azóta,
menni láttam én!

A másikra vágyott,

míg nyílt a virág.
Bimbós csipkebokron
egy dal lebeg át.
A másikra vágyott,
míg nyílt a virág!

Csókját a másiknak

adta hevesen:
narancsvirág holdja
úszott a vízen.
S véremtől a tenger
nem áradt ki, nem!

Útján a másikkal

öröklétbe ér.
Édes egek várják.
(Isten szólni fél.)
Útján a másikkal
öröklétbe ér!"
(A verset Simor András fordította és Gabriela Mistral írta)

Mellesleg: a pozsonyi SNP teret és a magyarországi érvényesülési lehetőséget követően a chilei határon is előny, ha anyád és apád fehérnek nemzett…

Santiago de Chile

Santiago de Chile Chile fővárosa. Ha Nepál háromdimenziós és Magyarország kétdimenziós, akkor Chile egydimenziós: csík, aminek vaktérképén egy középszerű kisdiák, középszerű arányérzékkel könnyedén be tudja jelölni az összes chilei várost. Chilének ezen kívül a domborzatát is könnyű megtanulni: keleten hegy, nyugaton síkság és tenger. A klíma északról dél felé haladva lineáris: sivatagi, mediterrán, óceáni, sarkvidéki.

Santiagóban körülbelül kétszer annyian élnek, mint Budapesten (ellenben négy metróvonala van). Santiagóban fele annyi diák tanul, mint Budapesten. A fele annyi diák miatt viszont jelen pillanatban le vannak zárva az utcák és mindenfelé rendőrkordonokat állítottak, ugyanis a feleannyi diáknak a kétszer akkora városban nem tetszik, hogy az állam be akarja vezetni a tandíjat. Ma szemtanúja voltam, ahogy a fele annyi diákot könnygázzal és gumibottal próbálták lebeszélni a tiltakozásról. Ez a párbeszéd már több mint egy hete tart, de a pestinél háromszor nagyobb és hatékonyabb militária még mindig nem győzte meg a pestihez képest fele akkora diáksereget az igazáról.

Santiago ez első tényleg európai-szerű város, amivel találkoztunk a kontinensen (beleértve az USA-t is). Leszámítva azt, hogy: az utcák tele vannak fegyveres katonákkal és rohamkocsikkal; kevés a kocsma; a biznisz hasonló szerepet játszik a társadalom életében, mint az USA-ban; a nem chilei VISA kártya csak három bankban érvényes; az emberek semmit nem köszönnek meg és soha nem mondják, hogy bocsánat; az emberek nem félnek egymástól és az államhatalomtól és az előítéletektől; jobbak az autók; több a hippi; kevesebb a szőke.

Ha szereted az állatokat, ne menj el a santiagói állatkertbe (menj a pestibe). Viszont megnézheted Pablo Neruda házát.

36 órát utaztunk az Atacama-sivatagban. Közben láttunk néhány oázist. Ezek úgy keletkeztek, hogy a völgyek foglyul ejtik az óceánpárát, ami elegendő nedvességet biztosít a találékony fauna megtelepedésének.

Ezt egy oázisban fotóztam. A sivatag kreatívvá teszi a lakóit: soha nem jutott eszembe, hogy egy házra lehet még házat építeni.

Sivatag.

Hosszú az út, rosszalkodunk.

Santiagóban karácsony fogadott minket.

A karácsony szelleme.

Egy izzadó télapó.

Ilyen lehetne ma Budapest, ha a magyarok nem arra kíváncsiak, hol nyugszik a nap, hanem arra, hol éltek az óriáslajhárok.

Gabriela Mistral, a chileiek büszkesége, az első dél-amerikai, aki irodalmi nobelt kapott.

A képen a költőnő hátat fordít a valóságnak. Nem törődik a kőmíves kelemenekkel, a szuper máriókkal, az ültetvényeken félmeztelenül sírdogáló indiánokkal, sőt, még a gyökér európaiakkal sem. Ő hedonista. Pedofil papnak öltözve mustrálja a bennszülött asszony tején felcseperedett meztelen fehér gyermekeket.