Szerintem a dalai láma nem tud repülni

Semmi érdekes nem jut eszembe. Attól tartok, meguntam magam írni. Ehhez képest ez a leghosszabb bejegyzésem…

Voltunk fent a Himalájában, a dalai láma lakhelyén. Bolyongtunk a városban, fotóztuk a lámát és a hegyeket. Vettem magamnak egy sapkát. Feltehetően a himalájai parasztok micisapkája miatt majd azt gondolják rólam otthon, „alter fej” esetleg sznob, vagy ami még rosszabb, hippi vagyok. (Előítéletek…) Végigkóstoltuk az összes fellelhető tibeti kaját, aztán lebuszoztunk Delhibe, pár napig néztük a várost, aztán visszarepültünk Pestre.

Dharamsala és McLeodganj szép volt, Delhi dirty és luxury, Budapest…, de csodás.

Reptéri bejegyzés.

Várjuk a repülőgépet, aztán hazamegyünk. Mindenki kérdezi majd, milyen volt, amire azt mondom: jó. Erre majd azt kérdezik: ennyi? Amire azt válaszolhatom: igen. Vagy azt, hogy: nem csak ennyi.

Vagy: Na, mesélj! Mit meséljek? Hogy milyen volt. Jó… Stb.

Vagy: Mit csináltatok ott annyi ideig? Hol? Bárhol. Utaztunk, sétálgattunk, néztük a városokat és a természetet, ettünk, fotózgattunk, olvastunk, napoztunk, fürödtünk, túráztunk, tanultunk spanyolul és angolul, kávéztunk, beszélgettünk, ismerkedtünk…

Meg egyébként sem nagy dolog az egész. Legtöbb barátom, ismerősöm megtehetné ugyanezt az utat, ha az értékrendje más lenne. Ebből a pénzből én nem tudnék venni magamnak házat, lakást vagy nem tudnék felnevelni egy gyereket. Tudnék venni viszont egy használt Opel Corsát.

Amit nagy dolognak tartok, az a sok élmény, amiben részem volt. De ez személyes. A személyes élményeimre pedig senki sem kíváncsi. Nagyon unnám, ha valaki a személyes élményeiről mesélne nekem órákon keresztül. Ha bárkit érdekel, hogy milyen volt, akkor elolvashatja a blogbejegyzéseket. Ennek több előnye is van. Sokkal jobban össze vannak foglalva a dolgok, mint amennyire szóban el tudnám mesélni. A bejegyzések között ugrálva kihagyhatja az unalmas részeket, s nem kell azon gondolkodnia, mikor fejezem már be a sztorizást. Interneten utána tud nézni egy csomó dolognak, amire ismereteim hiánya miatt úgysem tudnék válaszolni.

Gyík

• Fárasztó volt? Ez volt a legfárasztóbb időszak az életemben – szellemileg és fizikailag. Egy hátizsákból éltem. Folyamatosan agyaltam, merre, hova, hogyan tovább. Gyakran kilométereken keresztül a hátamon vittem a 30 kilósra dagadt zsákot. Folyamatosan figyelni kellett a környezetemre, megoldani az utazást, szállást stb. Stb. Hazamegyek kipihenni magam.
• Betegségek? Rengeteg a betegség. Az oltások nem véletlenül ajánlottak. A hepatitisz és a sárgaláz az egyik legfontosabb. Gyakran láttam besárgult, gyermekbénulásos embereket. Indiában leprással is össze-összefutottam. Miután kiégett egy pixel a bal szememből az Atacama-sivatagban, tudatosítottam a napszemüveg fontosságát. Ázsiában soha ne igyál csapvizet, Indiában fogat se mossál vele!! Mivel sehol nem olyan változatosak az étkezési szokások, mint Európában, folyamatosan pótolnod kell a vitaminokat. Ezt abból is érzed, hogy időnként borzasztóan kívánod a joghurtot, kefírt, gyümölcsöt, csípős ételeket vagy folyamatosan aludnál, fáradékony vagy, korpás lesz a hajad, felborul a metabolizmusod stb.
• Veszélyes? Sokkal kevésbé, mint Közép-Európa.
• Utazhat két ember együtt tíz hónapig? Igen. Meguntátok egymás társaságát? Nem.
• Mi volt a legkellemetlenebb, legrosszabb élmény? A legkellemetlenebb: megérkezni Hongkongba 20 €-val a zsebemben, miközben kiderül, hogy nem működik a bankkártyám. A legrosszabb: agyonvert, haldokló kisgyereket látni, nyomorult emberek álmait, vágyait hallgatni.
• Mi volt a legjobb hely, ahol voltál? Legszebb természet: USA, Patagónia. Legbékésebb emberek: quechuák. Legizgalmasabb: India. Legszebb látványosságok: Machupicchu, Angkor, Taj Mahal. Legjobb városok: Hongkong, New York, Buenos Aires, Jaisalmer, Siam Reap. Ahova visszavágyok: Hongkong, Buenos Aires, Kambodzsa, Patagónia, Himalája, Peru. Legveszélyesebb: a világ nagyvárosaiban lopnak, főleg a turistáktól; Indiában betegségek, közlekedés, csalás; USA-ban a bankkártyádról lopják le a hivatalos cégek a pénzed, amit akkor kapsz vissza, ha perrel fenyegetőzöl. Legbiztonságosabb: Peru, Dél-kelet Ázsia – ezekben nem tapasztaltam semmilyen veszélyforrást –, a bankkártyás csalásokat leszámítva az USA tűnt még eszméletlenül biztonságosnak. Legegyszerűbb a turisták számára: Peru. Legbonyolultabb a turisták számára: India. Az európaitól legeltérőbb: India. Legfinomabb ételek: Kambodzsa, Himalája (tibeti, nepáli). Legrosszabb ételek: USA, Chile. Legkevésbé higiénikus: India. Legjobb sör: USA, Kambodzsa. Legdrágább országok: USA, Chile, Argentína nem drága ugyan, de az utazás (busz, vonat stb.) sokkal drágább, mint Európában. Legolcsóbb: Kambodzsa, India. Legszegényebb: Bolívia. Legnagyobb élmény: hülye kérdés.
• Milyenek voltak az emberek? Az összes kolumbiai, akivel találkoztam, nagyon kedves volt, de Kolumbiában nem jártam. A legkorrektebbek a peruiak voltak. A leglazábbak, legszemtelenebbek, legmosolygósabbak az indiaiak. A legkedvesebbek, legudvariasabbak az USA polgárai. A legostobábbak, legműveletlenebbek: szintén az USA polgárai (ez nem érvényes azokra, akikkel az USA-n kívül találkoztam).
• Kellett a biztosítás? A világon mindenhol olcsóbban ellátnak, mint amennyiért a biztosítást kötötted. A fogtömés egy jó indiai kórházban 500 forint. Az USA kivétel, ott egy adag receptes antibiotikum mandulagyulladás esetén 600 dollár.

Tapasztalatok.

Megtanultam például hatásosan mosni kézzel – bármilyen körülmények között.

Angol. A little bit. Not enough. Spanyolul. Un pocito. Un mucho pocito.

Bővültek picit földrajzi ismereteim. Össze tudok kötni pár Európán kívüli fővárost pár Európán kívüli országgal.

Megtudtam, hogy mindenhol a világon ugyanolyan az étel. Bármi elkészíthető Pesten vagy Pozsonyban. Az indiai kaja olyan, mint a lecsó, de máshogy fűszerezik. A koreai kaja alapja az uborka. Például a szeletelt uborkával sütött tócsni vagy az uborkás tojásos leves tipikus koreai ételek. Minden apróra szeletelt, félig sült étel lehet kínai. Húslevest ehetsz Tájföldön is, de spagettit raknak bele és nyers zöldséget. Tibetben knédlit esznek a főételhez, Indiában élesztő nélküli, palacsintasütőben sütött lisztes-vizes tésztát. A spagetti mindenhol a világon népszerű, de van ahol kurkumával vagy korianderrel fűszerezik, van ahol szaftos húst raknak rá. A legváltozatosabb ételek Európában vannak. Sehol nem ettem főzeléket – tulajdonképpen semmilyen tejjel készült ételt (a süteményeket kivéve).

Van ahol szent a tehén, ezért nem eszik, van ahol tisztátalan a disznó, ezért nem eszik, van ahol a csirke olcsó, ezért csak ezt eszik. Európának semmi sem szent, mindent felfal és bekebelez, ezért gasztronómiailag egyedülálló.

Az édességek, sütemények mindenhol a világon különbözőek. A legfinomabb cukorkát Peruban ettem, fekete kukoricából, chicha moradából készült. A legjobb sütemények, édességek a jaksajtos, jakvajas tibeti nyalánkságok. Ezek leírhatatlanok, semmilyen általam ismert ízvilághoz nem hasonlítanak.

A legfinomabb gyümölcs a mangó, a kaktuszfüge és a jackfruit. Nálunk egyik sem kapható (a finom változatuk). A legdrágább gyümölcs az alma. Nálunk olcsón kapható.

A legízlésesebb kultúrkör a muzulmán. Minden szép, amit csinálnak. A ruháik, az épületeik, a díszítéseik, a tereik, az ékszereik, az írásuk, a használati cikkeik. A Taj Mahal.

Megtanultam kevés cuccal utazni. Megtanultam sok cuccal utazni. Képes vagyok tíz hónapon keresztül ugyanabban a pár túraruhában járni, s nem venni magamnak semmit. Megtanultam varrni.

Könnyedén mondom azt bárkinek bármire, hogy nem. Nem érzem a feszélyező sznobságot, amikor az árusnál azt mondom, hogy valami drága nekem, s nem veszem meg. Azután sem érzem magam feszélyezve, miután kicsomagoltatok tíz árucikket a boltban, de végül nem veszem meg. Olyankor sem érzem magam feszélyezve, amikor megszámolom a visszajárót, összeszámolom a fizetendő összeget, helyreigazítom az árus tévedését; vagy éppen veszekednem kell vele, amikor nem annyiért adja, amennyibe kerül. Az sem kényelmetlen számomra, amikor kipakolom a zöldséges által kiválogatott zöldségeket, mert nekem a kevésbé poshadtak tetszenek, vagy rászólok az eladóra, hogy a másik, nagyobb szelet süteményt kérem. Ezek a dolgok nem kényelmetlenek Európán kívül. Az árus sem lesz mérges, mert ez nem konfliktusforrás.

Arra is rájöttem, hogy (Közép-kelet) Európa a legintoleránsabb és legstresszesebb társadalom a világban. Utoljára Romániában szólt rám egy őr a vasútállomáson, hogy vegyem le a lábam a padról. Szerintem nem az zavarta őt, hogy fent van a lábam, hanem örült, hogy gyakorolhatta valaki felett az istenek által rá ruházott egyenruhát. Az embernek otthon folyamatosan elvárásoknak kell megfelelnie. Az út alatt néha öltöztem úgy, viselkedtem úgy, hogy otthon megvertek volna érte, itt még csak fel sem tűnt senkinek. (Egyszerű példák: beáll elém egy autó a dugóban, s átmászom rajta. Vagy arabosan arab kendőbe csavarom a fejem a nap elől, esetleg szivárványszínű, cuscói karkötőt hordok.)

Tudok kiabálni idegen emberekkel. Ritkábban érzek rá kényszert, mint otthon éreztem.

Ha egy amerikai szociológus elidegenedett társadalmakról ír, ne higgyetek neki. Nem tudja, mi az elidegenedett társadalom. Az USA Európához képest egy fesztelen, meghitt, családias közeg. Bárki bárkivel szóba áll, nem félnek kommunikálni egymással az emberek, nem félnek egymástól. A világ többi részén ez fokozottan igaz.

Találkoztam egy kiránduló osztállyal Dharamsalában. Gimnazisták lehettek. Korukhoz híven csordaként vonultak végig az utcán. A csoportot két tanár bácsi kísérte: kézen fogva beszélgettek. Kíváncsi vagyok, mit szólna egy ilyen látványhoz otthon a szülői szövetség. Vagy a homofób tinédzserek.

Azt is megtapasztaltam, mire jó a vallás. A világ népei vallásosak. A hitük és vallási törvényeik szabályozzák életüket és hozzáállásukat a világhoz. Ezért törvények és jog nélkül is működőképesek lehetnek a társadalmak. Jól esik tudni, hogy nem veszélyeztet téged senki fizikailag. Nem pusztán azért, mert van rá esély, hogy megússza az igazságszolgáltatást. A vallási meggyőződéséből eredő isteni igazságszolgáltatást nem úszhatja meg. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatos rettegésben él, hanem úgy dolgozza fel, hogy blokkolja magában az erőszakosságot – végül is jobb békében élni, mint konfliktusokkal tarkítani napjainkat. Talán.

McLeodganj. A dalai láma misézik.

McLeodganj. Ministránsok keringenek a miséző pápa körül.

McLeodganj. Ténfergő papok a templomudvarban.

McLeodganj. Kilátás az erkélyünkről.

McLeodganj. Még nem találtak ki az öszvérnél praktikusabb teherhordót.

McLeodganj. Angi imádkozik.

McLeodganj. Tibeti parasztsapkámban vakarom a fejem a hotelünk udvarán.

Delhi. Színes bicikli a pályaudvar falán. 

Ódelhi. Alvó ember.

Ódelhi. India legnagyobb mecsetje körül nyüzsögnek a muszlimok.

Ódelhi. A fiú abban reménykedik, hogy veszek tőle pávatollat. Pávatollat.

Ódelhi. Fűszerpiac. Sok volt a fűszer. A legdrágább a bors.

Ódelhi. Dugó.

Ódelhi. Marha nagy púpos nagy marha. Zebu vagy mi. Zebu nagy púpos nagy zebu.

Ódelhi. Angi a könnyeit törölgeti törölközővel utolsó Indiai szállásunkon.

Ódelhi. Jain templom. A jainisták söprögetik maguk előtt az utcát, hogy ne tapossanak össze véletlenül élőlényeket. A jainisták gyakran álarcot viselnek, hogy ne lélegezzenek be élőlényeket. A jainistákat nehéz megkülönböztetni a muszlimoktól. Legegyszerűbb ismertetőjelük, hogy a jainisták csontja könnyű és nem térítenek el repülőgépeket.

Ódelhi. Nő fűszereket árul.

Újdelhi. Két tata.

Újdelhi. A kis kukiban középütt lakik az elnök.

Újdelhi. Diadalív a hős hadsereg dicsőségére. Isten áldása kísérje őket. Lehetőleg Ganésáé.

Valamiben azért jó Európa is. Mindig tudod, mire számítsál. Megtanulható. Logikus. A vallási, belső késztetésű szabályzást, törvényekkel és etikettel helyettesítjük – ami nekem azért jobban megfelel. Az emberek nem ignorálják egymást, egymás igényeit. Átadod a helyed a terhes nőnek vagy az öregasszonynak. Nyomakodás nélkül jutsz át egy ajtón, mert meghatározott szabályok szerint lépnek érvénybe az etikett elvárásai. A dolgok, tevékenységek elkezdettek és befejezettek: köszönsz, ha valakivel kölcsönhatásba lépsz, s miután vége a kölcsönhatásnak; ha veled foglalkozik valaki, addig nem kezd el mással foglalkozni, amíg be nem fejezett téged. Ha sorba kell állni, akkor a sor végére állnak, bármennyire kényelmetlen is. Alvó ember mellett nem kiabálnak. Ahol tilos a dohányzás, ott nem dohányoznak. Ha ki van írva egy busz vagy egy vonat, akkor az el is fog indulni. Időben. Fix árakért adják az árucikkeket. Ha piros a szemafor, megállsz, ha zöld a szemafor, átmész. Európa le van szabályozva – ez megkönnyíti az életet. Általában.

A társadalmi különbségek sokkal kevésbé feltűnőek, mint máshol. Egy középosztálybeli család megengedhet magának egy olyan autót, amilyet egy miniszter. A miniszter nem vágyik olyan autóra, amilyet csak ő engedhet meg magának. (Ebben az USA megelőzött minket.) Mindenki tud valamennyire írni, olvasni, mindenki tájékozott legalább egy kicsit.

Amiben azonban Európa világnagyhatalom, az a kultúra és a művészetek. Sehol a világon nincsenek olyan széles körű és nívós kulturális igények, mint otthon. Sehol a világon nem olyan magas színvonalú az oktatás, mint otthon. Sehol nem találkoztam olyan kreatív, elemző gondolkodással (ráadásul széles társadalmi szinten) mint otthon.

És felettébb jó a kaja.

Azért ez is valami.

A világ népeinek szájmozgása a nevetésük ritmusára mozog. Van egy tanácsom az európai embereknek: ha nevetnek, akkor mozogjon a szájuk a nevetésük ritmusára.

Ha a teve három púpja egy háromszöget zárna be, akkor karosszék lenne

Végigöntött egy indiai üdítővel. Nem vette észre. Az indiaiak ilyeneket nem vesznek észre. Leordítottam angolul. Amikor láttam, hogy ezzel nem sokat érek, magyarul folytattam. Miután kidühöngtem magam, az indiai megkínált az üdítővel.

Az emberek nincsenek tekintettel egymás igényeire. Éjjel a buszon zenét hallgat valaki mobilról, miközben mindenki alszik. (A csúnya nézést nem érti, mosolyogva felhangosítja a telefont, hogy jobban halljad.) Rád lépnek, taszigálnak, ráülnek a csomagodra stb. (Ezt sem rosszakaratból teszik.) Miután kiálltad a sorod a pénztárnál, bevág eléd valaki, s már rendel is. Miközben nyújtja a pénzt, rád mosolyog s megkérdezi, hogy vagy.

Indiában nem létezik a provokáció fogalma. Az emberek nem azért bámulnak, mert kíváncsiak. Nem tudsz csúnyán nézni valakire, mert nem vágja, hogy te most csúnyán nézel, nem tudsz „mivanozni”, mert megörül, hogy interakció jött létre, s odajön hozzád beszélgetni. Jodhpurban a főtéren egy férfi keringett körülöttünk, folyamatosan mustrálgatott. Végül felébiccentettem, úgy ahogy Európában akkor biccent az ember, amikor azt akarja kérdezni: mi van (bazmeg)? Erre a férfi mosolyogva visszabiccentett. Egy perccel később odajött, s elmesélte az álmait. Ő volt az első lázadó, akivel találkoztam Indiában. Gépészmérnöknek tanult ki, s az volt az álma, hogy India leggazdagabb embere legyen, szerelemből házasodjon és felemelje a népét. Kettyent figura volt, de nagyon kedves. Azt is mondta, keresi a nyugati turistákat, mert a helyiekkel nem tud érdemben beszélgetni az álmairól, nem értik őt meg. Coelho számára hálás téma lenne.

Az ágyas buszon az előttünk fekvő nő végigokádta az ablakunkat. Körülbelül egy perccel azelőtt húztam be az ablakot, hogy az ágyamat megcsináljam. Körülbelül egy perc múlva ismét kinyitottam volna. Iszonyatos volt a hőség. Az ablakot ezután már nem tudtam kinyitni, ellenben hányásszagban és festőien színes sivatagban utaztunk tizenhat órát. A hányó indiai nő nem vette észre, hogy kellemetlenséget okozott nekünk. Tulajdonképpen senki sem vette észre, az alattunk ülő helyiek sem, akiknek nyitva volt az ablakuk. Megtörölgették magukat szó nélkül, az élet ment tovább. Megesik az ilyen.

Mr. Khaan a sivatagban él, Jaisalmer mellett. Mr. Khaan valamelyik ősének a muszlimok marhazsírt tettek a szájába, hogy ne lehessen többé hindu, így Mr. Khaan ősének nem maradt más választása, mint áttérni az iszlám vallásra.

Mr. Khaan, a muszlim abból él, hogy tevetúrákra viszi a turistákat. Ő az egyik legtisztességesebb indiai, akivel találkoztam – annak ellenére, hogy a turistákból él –, és hófehér, szabályos fogsora van. Nem tud írni és olvasni, mivel gyerekkorában még nem volt iskola a falujában. Szegény családból származik, csak a tevékhez és a sivataghoz ért. A városban keresett munkát, hogy eltartsa a családját. Egy túraszervező iroda szerződtette. Eleinte egy szót sem beszélt angolul, amikor valaki kenyeret kért tőle, teát adott neki, amikor megkérdezték tőle, hány éves, elmutogatta, hány gyereke van és mekkorák. Mr. Khaan ma már folyékonyan beszél angolul, szereti a munkáját, elégedett az élettel, mindig van nála zsilettpenge, hogy legyen mivel levágnia a körmét és egy Black Berry mobiltelefon, amin indiai filmeket tud nézni – saját tevéi nincsenek, nem engedheti meg magának, én megengedhetnék magamnak egy tevecsordát, de nem engedhetek meg magamnak egy ilyen telefont. Mr. Khaannak van egy mondása is: „No job, no chapati”. A chapati a kenyér.

Shiva úr szállodát vezet Jaisalmerben. Szintén nagyon kedves ember. Ő is egy sivatagi faluban nőtt fel. Ő hindu, de a falujában élnek muszlimok és cigányok is. A kasztja miatt nem lehetett katona, ezért felköltözött a városba, és szerencséje volt: talált munkát. Shiva úrnak nincsen családja. Nagyon kevés az olyan ember Indiában, akinek nincsen családja. Shiva úr szintén analfabéta. Álma, hogy egyszer életében lásson vizet a természetben és lásson hegyeket. Azt mondta: „One time I will go also to the mountains, I will see water”. Erre spórol.

A teve nagyon szelíd állat. A turistáknak ezt mondják. Azt nem kérdezik a turisták, hogy büdösek-e. A tevék alapjáraton nem büdösek, azonban folyamatosan kérődznek. Azaz felböfögik a kissé megemésztett gyomortartalmukat, hogy biztosra vegyék, jól megrágták-e. Ilyenkor az embernek az az érzése, hogy a szájukon finganak. A szélirány nem számít, így is-úgyis megérzed. Látványnak is érdekes, ahogy a hosszú nyakon végighullámzik a törzstől a fej felé a hányás. Felvettem videóra.

Azt kérdezik a turisták, hogy könnyű-e tevegelni, azt mondják könnyű. Ez igaz. Azt viszont nem kérdezik, fájdalmas-e. Igen, fájdalmas. Ha napi nyolc órát ülsz a teve hátán, eléggé jó érzés leszállni róla. Ha pedig az utolsó, nyolcadik órát nem poroszkálva, hanem galoppozva ülöd végig, akkor válogatott trágárságok és r-betűs, megkínzott hollywoodi hősök jutnak eszedbe – például Rob Roy vagy Rambo. A második tevegelős napod agyalással kezded: biztos van más lehetőség is megülni egy tevét, nem csak lovagló ülésben. Rájössz, hogy van, de akkor már késő, akárhogy ülsz is, mindenhogy rossz. Maga az ülés tevékenysége okoz gondot.

Az elkóborolt háziállatokon (kecskék, nőstény tevék, kóbor kutyák) kívül antilopokat, varjakat, kisebb madarakat, nyulakat és szkarabeuszokat láttam a sivatagban. Állítólag élnek ott még kígyók és skorpiók, de azokkal ritkán találkozni.

A sivatagi éjszakát mindenkinek ajánlom. A Hold olyan, mint a nap, a Vénusz pedig olyan, mint a Hold. Minden égitest nagyobb és fényesebb. Nem csoda, hogy az arabok jó asztronómusok voltak. Mivel az élőlények elég ritkásak a homokdűnék között, elég nagy a csend. Ha a tevék nem finganák vissza folyamatosan a gyomortartalmukat, akár tökéletes is lehetne. A sivatagi éjszakák tényleg nagyon hidegek, a sivatagi nappalok tényleg nagyon melegek.

Rajastanban élnek a cigányok. Punjabban és Himachal Pradeshben is élnek. Ők egy kaszton kívüli nép Indiában. De nem ők az érinthetetlenek. Folyamatosan vándorolnak, vagy kis közösségekben élnek a falvakban. A cigányasszonyt könnyen fel lehet ismerni. Borzasztóan díszes ruhákban jár, s törik össze az ékszerek súlya alatt. Sokszor arany napernyőt vagy legyezőt tart az orrában. A helyiek, angol hatásra dzsipszinek hívják őket. Régebben abból éltek, hogy zenéltek, zsonglőrködtek, vándorszínházakkal járták a vidéket. Ma az indiai cigányok főként ékszerkészítésből élnek.

<Állítólag.>

<p>

A cigányok ősei olyan jó zenészek voltak, hogy az egyik perzsa uralkodó tízezer cigány zenészt telepített a mai Irán területére, hogy meghonosítsák a zenéjüket a birodalmában. Száz évvel később egy másik muszlim uralkodó végigrabolta a Gangesz völgyét, és 53 ezer vegyes kasztbeli (bráhminok, ksátriják, vaisják, súdrák, páriák – papok, katonák, nemesek, iparosok, kézművesek, szolgák, érinthetetlenek stb.) indiait telepített át a mai Irán területére, kényszerítve őket az iszlámra. Ebből a két csoportból származnak az európai cigányok ősei. <br>

Egy részük az idők folyamán az akkori Bizánc és Örményország területére vándorolt, ahol felvette a kereszténységet, mások pedig Észak-Afrikába migráltak. Európába elsősorban a mongol invázió elől menekülve vándoroltak be és szóródtak szét a kontinensen. <br>

Évszázadok folyamán a vándorlás lett az alapvető életformájuk, mivel földjük nem volt, le nem telepedhettek. Ezt szokták meg, a megélhetésük, a hagyományaik, az életvitel minden aspektusa ehhez kötődik.

</p>

</Állítólag.>

Következtetéseim: az indiaiakat megfosztották a gyökereiktől. Túlélték. Kitaláltak maguknak egy új életformát. Majd pedig megfosztották őket ettől az életformától is, letelepítették őket.

Ha velem csinálná valaki ugyanezt, azaz megfosztana mindentől, amihez ragaszkodom, és azt mondaná nekem, hogy tessék: itt van egy szekér, menj, kóborolj, zenélj, táncolj, fonjál kosarat, mert mostantól tilos házat építeni és tilos földet művelni, lehet, hogy kicsit depressziós lennék. Mindenesetre igazságtalannak tartanám, hogy megfosztanak létem alapvető szükségleteitől: hogy lakásban lakjak, hogy állandó munkahelyem, anyagi biztonságérzetem lehessen, kötődhessek a gyökereimhez. Semmilyen munkához nem értek, amivel a vándorlás közben pénzt tudnék szerezni. Nem tudok zenélni, zsonglőrködni, színészkedni, nem hiszek a jóslásban és az asztrológiában, nem tudok kosarat fonni, faragni, döngölt házat építeni, fazekat drótozni. A mélységes depresszió, ami egy évezredes tradíció vetületének megfosztásával jár, a legmélyebb nyomorba döntene – ezt az egy dolgot tudnám örökségül hagyni a leszármazottaimra.

Miután pedig a többségi társadalom mindenemtől megfosztott és a nyomorba döntött, minden szánalom és elemzés nélkül megvet, kitagad, gyűlöl, kollektív bűnözőnek kiált ki.

Mindeközben teljesen mellékes, hogy a cigányok ősei az Indus völgyében már akkor szennyvízelvezetéssel ellátott fürdőszobát építettek a házukba, amikor a görögök még kecskékkel szeretkeztek.

Ezzel a gondolatmenettel nem váltom meg a világot. Nem is az a célom. Leirtam a véleményemet azokról az emberekről, akik Mr Khaan vagy Shiva úr európai rokonaival szemben átgondolatlan kinyilatkoztatásokat tesznek. Úgy gondolom, ők még mindig kecskékkel szeretkeznek.

A szikhek a turbános, szakállas indiaiak. Főleg Punjab államban élnek. Mindössze két százalékát teszik ki az országnak. Azaz többen vannak, mint a magyarok. Oldalukon díszes tőrt vagy szablyát viselnek (a nők is), a kezükön pedig acél karperecet.

Hagyományosan a hajukat soha nem vághatják le, de fésülniük kell, a tőr, a karperec és alsónemű viselése pedig kötelező.

A szikhek fővárosa Amritsar. Az Arany Templom az ő templomuk. Tényleg arany.

A szikh vallás monoteista. Istenük nem ábrázolható. Tilos a bálványimádás, a muszlim nőkkel való szeretkezés, a dohány, alkohol és drogok megérintése, a nők kizárása a társadalmi életből, az iszlám halali ételek evése, a hindu zarándokhelyek megközelítése és kasztrendszer kialakítása. Ám kötelező a napi mosdás és más szikhek megsegítése, a karitatív tevékenység.

Csekély arányuk ellenére a szikhek kezében összpontosul az indiai gazdaság és politikai hatalom egy jelentős része.

Minden szikh, akit látok az utcán, jól szituált. Legalábbis szikh koldust még nem láttam. Amritsar egy modern város, ahol minden van, az utakat folyamatosan takarítják, a bevásárlóutcák ugyanolyanok, mint Európában – azt leszámítva, hogy majdnem mindenki turbános, kivéve a riksás és utcasöprő hindukat.

Punjabban tilos a dohányzás. Himachal Pradeshben, ahol a dalai láma lakik, szintén tilos a dohányzás. Punjabban nem vették komolyan a dohánytilalmat az indiai rendfenntartók. Himachal Pradeshben a fehér dohányosok nem veszik komolyan a dohánytilalmat, mindenki más komolyan veszi.

Két tésztaképű, de nagyon vakítóan szőke svéd lánnyal utaztunk a Dharamsalába. Az még csak hagyján, hogy a helyiek pislogás nélkül bámulták őket, de még nekem is folyamatosan rájuk tévedt a tekintetem. Ha körülötted mindenki barna vagy fekete, rendkívül izgalmasnak tűnik a szőke. Otthon soha nem akadt meg a szemem valakin, azért mert szőke. Igazából most is csak a hajukat néztem. S megértettem, miért annyira keresettek a szőkék a pornóiparban: olyan kevés svéd él a világban.

Jodhpur. Nincs gond a fehéregyensúllyal.

Jodhpur. Főtér

Jodhpur. Asszonyok az erod bejaratanal.

Jodhpur. A brahminok kekre festettek a hazukat, hogy a vak is lassa: ok a legfelsobb kaszt.

Jaisalmer. A lepedok eladok.

Jaisalmer. Cigany bacsi. Kerte, hogy fotozzam, utana sokaig nezte a rola keszult kepet.

Jaisalmer. Az erod kivulrol. Van benne sok kis utca, bolt es olcso hotel.

Jaisalmer. Egy haveli. A vaisjak laktak effele hazikokban.

Jaisalmer. Ciganyasszony. Kerte, hogy fotozzuk le. Pozolt nekunk.

Jaisalmer. Simon metroszexualis teve. (A tevek neveit nem mi adtuk.)

Jaisalmer. Angi Lajoson vagtatva elokapja fegyveret es kilovi a tevem jobb szemet hatulrol.

Jaisalmer. Gyuszi meztelenkedik az arnyekban.

Jaisalmer. Mr. Khaanal trecselek a konyhajaban.

Jaisalmer. Angi fogott egy kobor vizslakecsket.

Jaisalmer. Vizslakecskecsket...

Jaisalmer. Angi itatni viszi Simont es Lajost.

Jaisalmer. Homokozo.

Jaisalmer. "Arra van Pakisztan."

Jaisalmer. Mindenki csinal ilyen kepet, lattam a prospektusban.

Jaisalmer. Ilyet nem csinal mindenki, de regen jatszodtam homokozoban.

Jaisalmer. Mr. Khaan es a haver vacsorat foznek. A haver egyik osenek is marhazsirt raktak a mogulok a szajaba.

Jaisalmer. Naplemente ket tevenyak kozott.

Jaisalmer. Igy ebred Angi a homokozoban. Ejjel a faval kergette a koborkutyakat, mig en aludtam.

Jaisalmer. Madar az agon.

Jaisalmer. Fokos juhasz.

Jaisalmer. Probaltam helyezkedni Lajos hatan.

Jaisalmer. Az ebedet nem mozditottam onnan, ahova tettek, mig le nem fotoztam.

Jaisalmer. Angi szaguld, a teve hazudik.

Jaisalmer es Amritsar kozott. Free Tibet Restaurant.

Jaisalmer es Amritsar kozott. A szikh sofor olyan lusta volt, hogy velem kottette fel a csomagokat a busz tetejere.

Amritsar. Bringariksa.

Amritsar. A szikhek felnek a viztol.

Amritsar. Az Arany Templom.

Amritsar. Forro bivalytej. Arra van, hogy igyak.

Amritsar. Sved lanyok a buszon.