Ez amolyan próbaféle, mennyire van idegzetem érintőképernyőn pötyögni (tapicskolni?) és lehetséges-e kezelni a blogot tabletről. Meg egyáltalán tudok-e írni bármi érdekeset. Ha most eszembe jut valami az eddigi semmiről, talán folytatom...
Vicces dolgokat most nem fogok írni. Elvből sem, de azért sem, mert tulajdonképpen azért írok épp, hogy el ne aludjak. Mindjárt hajnalodik Dubaiban. Tizenkét órája indultam Pozsonyból és még 12 órám van a bangkoki gépem indulásáig, ami hatórás út után éjjel egykor érkezik meg Thaiföldre. Aki megírja nekem ezek alapján, pontosan mennyi ideig tart olcsó jeggyel eljutni Pozsonyból Bangkokba, az választhat, hogy pocket ladyboyt vagy thai manufaktúrát vigyek neki DK Ázsiából.
Ez jutott eszembe 1. A hátizsákom tartalma. Sokan megkérdezték tőlem, mit viszek magammal másfél hónapra Ázsiába. Van nálam pár érdekes cucc (lopásgátló fémháló, méregpumpa kígyómarás esetére, ágy fölé függeszthető szúnyogháló, másfél kiló proteinszelet meg ilyenek), de inkább azt tartom haladásnak, hogy előző útjaimból okulva a poggyászom teljes súlya 17 kiló lett -- amiből a tisztán cordurából varrt hátizsákom kb. három kilót tesz ki --, mégis minden fontosat tartalmaz. Ezzel akár hegyi túrákon is részt vehetek anélkül, hogy poloskáktól és szőkére festett ötvenes német szexturistáktól hemzsegő motelek hátsó konyhájában kéne hagynom felszerelésem egy részét.
Ez jutott eszembe 2. Terveim. Elsősorban csak olyat csinálok másfél hónapig, amihez kedvem lesz. Terveim tehát esetlegesek, pillanatnyi szeszélyemnek teljes mértékben alárendeltek. De azért vannak. És egyelőre így néznek ki...
(Akinek nincs helyismerete, az hagyja ki ezt a bekezdést, mert unni fogja.)
Bangkokban csak annyi ideig maradok, míg el nem intézem a burmai vízumot. Utána teszek egy nagy kört Mianmarban (Mawlamyne, Yangon, Bagan, Mandalay, Inle tó stb.), majd a legrövidebb úton átvergődök Hanoiba (Chiang Rai, Mekong, Luang Prabang stb.), ahonnan leereszkedek Vietnam legdélebbi pontjáig, végül Kambodzsán keresztül vissza Bangkokba és haza. De az is lehet, hogy kimegyek valamelyik tengerpartra és ott töltök négy hetet, a maradék időmben pedig elvégzek Chiang Maiban egy "hogyan főzzünk gyorsan és boldogan thai kaját vasárnapi vendégeinknek, hogy elkápráztassuk őket" főzőkurzust. De ha úgy lesz kedvem, akkor majd hastífusszal heverészek Burmában egy vidéki kórházban.
Ez jutott eszembe 3. Ha egy igazán kövér embert látunk a repülőgép folyosóján végigdöcögni, azt várjuk, hogy a gép majd abba az irányba fog megdőlni, amelyik oldalra az illető leül. És amikor nem történik semmi, kicsit feszengeni kezdünk, mintha a fizika törvényeivel valami nem lenne rendben. Pedig örülnünk kéne.
3 teljesen érdektelen kép... (na jó, a középső nem annyira, a repülőgépen készítettem és azért akadt fenn a szűrőn, mert latin betűvel nem volt kiírva, mit nem szabad és hogyan kell, mintha azt gondolnák, hogy nekünk, l@tinbetűsöknek csak a lehúzással lehet gondunk)
Vicces dolgokat most nem fogok írni. Elvből sem, de azért sem, mert tulajdonképpen azért írok épp, hogy el ne aludjak. Mindjárt hajnalodik Dubaiban. Tizenkét órája indultam Pozsonyból és még 12 órám van a bangkoki gépem indulásáig, ami hatórás út után éjjel egykor érkezik meg Thaiföldre. Aki megírja nekem ezek alapján, pontosan mennyi ideig tart olcsó jeggyel eljutni Pozsonyból Bangkokba, az választhat, hogy pocket ladyboyt vagy thai manufaktúrát vigyek neki DK Ázsiából.
Ez jutott eszembe 1. A hátizsákom tartalma. Sokan megkérdezték tőlem, mit viszek magammal másfél hónapra Ázsiába. Van nálam pár érdekes cucc (lopásgátló fémháló, méregpumpa kígyómarás esetére, ágy fölé függeszthető szúnyogháló, másfél kiló proteinszelet meg ilyenek), de inkább azt tartom haladásnak, hogy előző útjaimból okulva a poggyászom teljes súlya 17 kiló lett -- amiből a tisztán cordurából varrt hátizsákom kb. három kilót tesz ki --, mégis minden fontosat tartalmaz. Ezzel akár hegyi túrákon is részt vehetek anélkül, hogy poloskáktól és szőkére festett ötvenes német szexturistáktól hemzsegő motelek hátsó konyhájában kéne hagynom felszerelésem egy részét.
Ez jutott eszembe 2. Terveim. Elsősorban csak olyat csinálok másfél hónapig, amihez kedvem lesz. Terveim tehát esetlegesek, pillanatnyi szeszélyemnek teljes mértékben alárendeltek. De azért vannak. És egyelőre így néznek ki...
(Akinek nincs helyismerete, az hagyja ki ezt a bekezdést, mert unni fogja.)
Bangkokban csak annyi ideig maradok, míg el nem intézem a burmai vízumot. Utána teszek egy nagy kört Mianmarban (Mawlamyne, Yangon, Bagan, Mandalay, Inle tó stb.), majd a legrövidebb úton átvergődök Hanoiba (Chiang Rai, Mekong, Luang Prabang stb.), ahonnan leereszkedek Vietnam legdélebbi pontjáig, végül Kambodzsán keresztül vissza Bangkokba és haza. De az is lehet, hogy kimegyek valamelyik tengerpartra és ott töltök négy hetet, a maradék időmben pedig elvégzek Chiang Maiban egy "hogyan főzzünk gyorsan és boldogan thai kaját vasárnapi vendégeinknek, hogy elkápráztassuk őket" főzőkurzust. De ha úgy lesz kedvem, akkor majd hastífusszal heverészek Burmában egy vidéki kórházban.
Ez jutott eszembe 3. Ha egy igazán kövér embert látunk a repülőgép folyosóján végigdöcögni, azt várjuk, hogy a gép majd abba az irányba fog megdőlni, amelyik oldalra az illető leül. És amikor nem történik semmi, kicsit feszengeni kezdünk, mintha a fizika törvényeivel valami nem lenne rendben. Pedig örülnünk kéne.
3 teljesen érdektelen kép... (na jó, a középső nem annyira, a repülőgépen készítettem és azért akadt fenn a szűrőn, mert latin betűvel nem volt kiírva, mit nem szabad és hogyan kell, mintha azt gondolnák, hogy nekünk, l@tinbetűsöknek csak a lehúzással lehet gondunk)
