(+18) nehézkedési felesleg: 2012. január 6., péntek

Ez a cím már nem jó: "No pictures"
A közép- és kelet-európaiak spéci cuccokat hordanak. A legprofibb felszerelésük az oroszoknak, lengyeleknek és románoknak van. A múlt öröksége: felkészülés a legrosszabbra. A nyugat-európaiak általában középkategóriájú túrafelszerléssel járják a világot – annak tudatában, ha bárhol bármire szükségük van, megvehetik. Az usások és az angolok a tetovált hippik. (Annyi köztük a különbség, hogy az angolok általában részegek, az amerikaiak pedig kedvesek és jó fejek, ha beszélgetünk.) Irtó lazának tűnnek. Mezítláb járnak a rohadt mocskos, húgyos-büdös-ételmaradékos aszfalton, rongyokban lóg róluk a versace rövidnadrág és a tommy hilfiger póló. Tele van velük a rendőrség, mert az útlevelüket a farzsebükben hordják. Sok köztük a beteg, mert az átizzadt tommy hilfiger póló nem szárad olyan gyorsan, mint a túracuccok, a maláriáról azt hiszik, velük nem mer kikezdeni, és néha mankóval járnak, mert a mezítlábas élet következményeként néha bizony egészen begyullad a lábuk egy rozsdás szög vagy bármi más miatt. Fogyasztásra és divatkövetésre vannak kondicionálva. Hongkongban és Bangkokban valamiért rengeteg a hosszúkörmű bennszülött férfi, sok hippit láttam arrafelé pedikűrösnél, hogy éppen a körmét csiszoltatja és festeti – tegnap az egyik nyitott pedikűrösnél egy amerikai akcentussal beszélő, 60 év körüli, szőke, hosszú hajú, kövér hippire figyeltem fel. Mindenesetre roppant lazáknak és liberálisoknak tűnnek. Ma a 10 órás turistabuszon az egyetlen amerikai srác volt a legszimpatikusabb utas (rajta kívül mind a negyvenen hülye európaiak - leginkább részeg angolok - voltunk, láttam az utaslistát).

Mi úgy vagyunk kondicionálva, mint a kelet-európaik, de nincs pénzünk nagyon drága cuccokra. Ezért rólunk általában azt hiszik, franciák vagyunk (nagy ritkán németnek néznek), amiben decathlonos quechua ruházatunk is nagy szerepet játszik. A quechuát mindenhol ismerik, a franciák népviselete.

Tudtátok, hogy Afrikában megeszik a zebrát? Pástétomot, szendvicset, kolbászt meg ilyeneket készítenek belőle. Gondolom, olyan, mint a ló. Nem kóstoltuk.

Hongkong a legmodernebb város a világon. A hongkongi repülőtér a legmodernebb repülőtér a világon. Ez empirikus tapasztalaton alapuló kinyilatkoztatás, nem vélemény. Hongkong minden utcája Times Square. Akkora reklámképernyők vannak a házak falán, amekkorákat Budapesten a foci-vb alkalmával sem engedhetnek meg maguknak. Még egy hasonló méretű képet kivetítő projektort sem. Hongkong nagy hangsúlyt fektet az ökológiára...

Hongkongban minden van. Ami nincs Hongkongban, az nem létezik. Hongkongban rengeteg az indiai, ők a kínaiak európai szerepét töltik ott be: olcsó kaját árulnak minden utcasarkon. Ezen kívül a jobbik szavazóinak szerepét is betöltik, ők a takarító személyzet. Hongkongban rengeteg a kínai is. Őket nem olyan könnyű észrevenni, mint az indiaiakat, de az újságárus és a portás valószínűleg az évi harmincezer kínai bevándorló egyike – nyugodtan ugrathatod őket angolul (a hongkongiakkal ellentétben). Mivel a városban a legolcsóbb kaja az indiai, szentestén zöld szósszal leöntött currys csirkét ettünk. Hongkongban ünneplik a karácsonyt. Mondták nekünk, hogy „ma jó nap van, merry christmas day”. Ilyenkor lezárják az utcákat az autós forgalom elől, hogy a gyalogosok békésen sétálhassanak egyik üzletből a másikba ajándékok után kajtatva. A Ferrero Rocher arany színű, eblémás masnival átkötött karácsonyfája körül rövidujjús indiaiak állnak tablával pogány rigmusokat ütnek és éneklik, hogy alleluja – a dallama sokkal jobb, mint az eredetinek. A látványa is. Éjfélkor hatalmas tüzijátékkal és üdvrivalgással köszöntik Jézus megszületését (?). Joe, a Vadember erre azt mondaná: „Szép új világ!”

Mióta Ázsiában vagyunk, leomlott bennem a Dél-Amerikában kialakult képzet, hogy az USA-t kivéve mindenhol ismerik (Cseh)szlovákiát. Eddig nem találkoztam itt olyan emberrel, akinek halvány elképzelése lett volna szülőhazámról. Ellenben – D-A-val ellentétben – itt mindenki vágja Hungaryt és Budapestet. Hongkongban Anginak olcsóbban akarták adni a kínai vízumot, mert magyar útlevele volt „but the solavokien visa is a little bit more expensive” – jelentette ki a vízumokkal csencselő indiai fiú, aki nekem kétszáz hongkongi dollárral akarta adni a vízumt, mert olyan országból jöttem, aminek a nevét egyszerűen nem bírta megjegyezni. Bangkokban az indiai vízumról telefonon érdeklődő ügyintéző, kezében az útlevelemmel megtudakolta nekem, mennyibe kerül egy szlovén állampolgárnak az útiokmány.

Kínában az emberek nem mosolyognak az utcán. Aki mosolyog, az nem kínai, hanem mongol vagy ujgur vagy kazah vagy más kisebbség. Látott már valaki kínai filmvígjátékot? A kínaiaknak van humorérzékük (és Szókratész ember) – ez empirikus tapasztalatokat nélkülöző, feltehetően hibás általánosítás, ami logikai bizonyítás révén akár paradoxon is lehetne.

Magdikának azonban roppant jó élete van. Sok finomat eszik, élvezi a munkáját, jó a társasága: főleg magyarok, de több kína területén élő kisebbség is, akik között van mongol, ujgur, üzbég meg a fene tudja.

Tudjátok, mi az a hotspot? Fortyogó leves egy kis kéményke körül, amiben faszén izzik. A levesbe a vendégek mindenféléket beledobálnak, például birkahúst, koriandert, gombát, tofut, rákot. Pár perc múlva kihalásszák, és mindenféle szószokba mártogatva megeszik, majd ismét dobálnak bele valamiket, kihalásszák és megeszik. Egy ilyen étkezés roppant sokáig tart és nagyon élvezetes. Mongol hagyomány.

Amióta Ázsiában vagyunk, nem ettünk rosszat. És annak ellenére, hogy két hete csak pálcikával eszünk, legtöbbször sikerül jóllaknunk.

Egyébként a kínaiak tényleg mindent megesznek. És mindig esznek. Mégsem kövérek.

Kínában a kínaiak nagyon megnézik a fehéreket. Valahogy úgy, ahogy mi is megnézzük a feketéket otthon – nálunk szerintem több a fekete, mint Kínában a fehér. Azonban Kínában szerintem nem verik a fehéreket azért, mert nem kínaiak. Lehet, hogy mégcsak nem is gyűlölik őket titokban.

Feltűnt, hogy az összes ország közül, ahol eddig jártam, Magyarországon láttam a legtöbb hajléktalant, kéregetőt, koldust. Felvetődött bennem a gondolat, hogy (Közép-)Európát kivéve a világon mindenhol vannak még lehetőségek a társadalom perifériájára szorult emberek számára. Ha Magyarországon elveszti valaki a munkáját és nem talál sürgősen másikat, akkor nagy az esélye rá, hogy az utcára kerül. Ha Peruban, Bolíviában, Kínában, Tájföldön vagy épp az USA-ban elveszti valaki a munkáját, fogja a gázfőzőt, a fazekat, kiáll az utcára, főz egy nagy adag kaját és eladja. Gondoljátok, hogy ez nem higiénikus? Négy hónapja szinte kizárólag utcai árusoktól vesszük a kaját. Pesten nagy ritkán ettem egy giroszt vagy pizzát, mégis voltam már rosszul mind a kettőtől. Tudjátok, mit? Kapja be a köjál. Meg az összes hülye adótörvény meg az összes hülye, szabadpiacot és szabad vállalkozást tiltó vagy ellehetetlenítő törvény és kapja be az is, aki e nemes, az EU-felzárkózást és a bürokrácia mentelmi jogát elősegítő és óvó tövényeket meghozta. És az is kapja be, aki azt mondja, hogy a cigányok lusták és nem dolgoznak. Tulajdonképpen Magyarország egész alkotmányos többsége bekaphatja.

Bangkokban virágzik a szexturizmus, az anyák tinédzser lányukat kényszerítik prostitúcióra – ezt olvastam. Valamikor régen. Az információ manipulatív jellegét nem látva, mélykonzervatív európai erkölcsömtől hajtva felháborítónak tartottam ezt az információtöredéket. Bangkokban tényleg virágzik a szexturizmus. De a prostik nem a turizmus miatt vannak. A prostik itt voltak már a fehér ember előtt. A prostitúció igazából a helyiek miatt van, akiknek nem hiteles adatok alapján 80-90 %-a prostival veszti el a szüzességét. A levegő tele van erotikával. (Persze nemtelenül is élvezni tudod az épületek látványát.) A turisták nem alakítják a közeget, csupán kihasználják. Bérelni lehet nőket hosszabb-rövidebb időre. Vegyünk egy példát. Ronda vagy, öreg vagy, egy világban gazdag német középosztálybeli. Évek óta nem sikerült kapcsolatot teremtened nővel. Eljössz Tájföldre, bérelsz magadnak két hétre egy 17 éves sziámi bombázót, s fél hónapig azt hiheted, faszagyerek vagy. Szerintem nincs ebben semmi rossz. Főleg, hogy a társadalmi erkölcs nem veti ki magából a prostikat – a társadalom teljes értékű tagjai (mint egy bolti eladó vagy taisofőr vagy más). A nők és a melegek számára ugyanilyen szolgáltatásokat nyújt Bangkok. Attól, hogy valaki transzvesztita, még lehet bolti eladó vagy metróellenőr. Komolyan vennétek egy BKV-s ellenőrt, ha travi lenne? Például Pesten a közösségi erkölcs hallgatólagosan engedélyezi, hogy leköpjük gyalázzuk az ilyen lényeket, akik csak valamiféle perverz prostitúcióra jók... Ha homofób vagy, esetleg idegesít, ha látsz egy travesztit, maradj otthon, mert ha kiteszed a lábad az országodból, azt fogod tapasztalni, hogy a világon mindenhol elfogadják őket, s nem a liberalizmus miatt, hanem mert még nem jutott eszükbe, hogy utálják őket.