Hamburgerszag a Gangesz partján
A vonat biztonságosabb, mint a busz. Indiában is. Ezt olyankor érzed leginkább, amikor éjjel arra ébredsz Goa és Mumbai között, hogy a busz bal hátsó kereke üresben forog egy szakadék felett, s huppansz egy nagyot. Ha elég sok időt töltesz Indiában, akkor visszaalszol, ha még többet, nem utazol itt busszal. Halálfélelmem azonban mindössze kétszer volt az út során. Először akkor, amikor az Indiai-óceán felett viharba keveredett a gépünk, másodszor a New Jalpaiguri-Darjeeling 80 kilométeres szakaszán, amit egy suicid hindu Tata terepjáróján tettünk meg. A helyiek is némán méregették az utat a kocsiból, amikor az érdekesség kedvéért földcsuszamlásokkal tarkított úton szembe jött valami. Ezen az úton egyébként csak terepjárók közlekednek, amik a busz szerepét töltik be...
Mumbai központja gyalog bejárható. Ezen kívül minden gettó. Mumbaiban van Ázsia legnagyobb gettója. Érdekes dolgokat láthat itt az ember. Az egyik gettó közepén van egy mező. Körülbelül tizenhat focipálya méretű. Reggel láttuk, hogy tele van emberrel. Azt hittük, jógáznak. Amikor közelebb értünk, kiderült, hogy a mező egy nyilvános vécé. A guggoló emberek mind szartak. A mező, a város közepén tele volt guggolva szaró emberrel. Láttunk egy másik parkot is. Oda a szegények nem mehettek be. A szegények a kerítés tövében aludtak, vagy nézték, ahogyan a gazdagok kriketteznek.
A városban mindenfelé nyilvános zuhanyzók vannak. Azért van rájuk szükség, mert sok a hajléktalan, akiknek nincs saját fürdőszobájuk. Nincs saját semmijük, egy pokrócon kívül. Döbbenetes a mocsok az országban, az emberek azonban tiszták (a lábukat kivéve, a lakosság fele nem hord lábbelit). A hajléktalan felébred reggel a járdán, felcsavarja az alvópokrócát, majd keres egy nyilvános zuhanyt, s két rúpiáért megmosakszik. Az indiai hajléktalanok és koldusok nem büdösek. Kalkuttában ugyanezt a szerepet töltik be az utcai csapok. Ha délelőtt sétálgatsz a városban, az utcákon mindenfelé mosakodó embereket látsz. Persze szemérmesek. A nők száriban mosdanak, s benyúlkálnak alá, a férfiak pedig longiban csinálják ugyanezt. Szappant is használnak. A ruhájukat nem tudják ilyen könnyedén kitisztítani, úgyhogy felületes szemlélő számára a napi tisztálkodás ellenére sem tűnnek túl rendezettnek.
Mumbai és Kalkutta között, a 35 órás úton (két éjszakát töltöttünk ott) megbolhásodtunk. A bolhásodás fokozódott az első kalkuttai szállásunkon. A második szállásfoglalást bolhairtással kezdtük. A japánok porral, a fehérek fújókával irtották a matracaikból a bolhát. Mindenki vakarózott. Mutogatták egymásnak a bolhacsípéseiket. A szomszéd japán fiú csak egy angol szót ismert: flea.
Azzal együtt, hogy Kalkutta egy büdös, mocskos, zsúfolt, leélt, szmogos putri, nagyon szerethető. Mumbaival ellentétben itt az ember bármennyi időt el tud tölteni. Elég, ha sétálgatsz az utcákon, figyeled a helyieket, a történéseket, de ha többre vágysz, nagy brit palotákat is fotózhatsz.
Ott van az Ázsiai Társaság központja, amiben Csoma de Korosnak van egy emlékszobája. Elmentünk, hogy megnézzük. Mindenki vágta, mi az a Magyarország. Kiderült, hogy a látogatok fele magyar, aki Kőrösi miatt megy oda. És a helyiek is nagyon büszkék rá. Nem tudom, hogy a hírekből értesültetek-e róla, de én megsúgom: Orbán Viktor áprilisban Kalkuttába utazik/utazott. Az igazgató mondta nekünk, aki kapcsolatban áll a magyar kormányhivatallal. Nagyon kedvesek voltak, s végigkísértek minket az egész épületen. Megmutatták Kőrösi rezidenciáját, ami teljesen üres volt, ugyanis Orbán érkezése miatt felújítják. Az ajtajára ez volt írva:
HERE LIVED
A könyvtárban ki van állítva Kőrösi tibeti nyelvtanának eredeti kézirata meg egy Csoma szobor meg egy csomo minden.
Darjeelingben meglátogattuk Csoma de Koros sírját. Szép időben a sírkőtől látni lehet a Kancsendzöngát. Valaki lemérte, azt állítja, hogy ez a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsa. A temetőben odajött hozzánk egy bácsi egy nagy könyvvel. Azt mondta, ő gondozza a sírt. A sír nagyon takaros volt. Orbán miatt frissen festett. Kérdezte, magyarok vagyunk-e. Mondtuk, hogy igen. Odaadta a könyvet, hogy írjunk bele. Ezt írtam bele: „Szép helyen temették el. Örülök, hogy láttam.” Adott egy másik könyvet is, abba ezt írtam: „Megható, hogy ilyen sokan látogatják ezt a sírt. Örvendetes.”
A dátumok alapján kétnaponta érkezik egy magyar utazó Kőrösi sírjához. Mi tudatlanul éppen a születésnapján jártunk ott. Buddhista koszorúkkal és szalagokkal díszítették ki aznap a sírt.
A bácsi adott egy papír cetlit is. Arra az volt írva, hogy adjunk pénzt a bácsinak, amiért ilyen alaposan gondját viseli a sírnak. Ez a szöveg magyarul volt.
Darjeeling elég magasan fekszik ahhoz, hogy a víz ne 100 fokon forrjon. Ami pont elég ahhoz, ha a merülőforralóddal teát főzöl, gyomorgörcsökben fetrengj két napig, lázasan fossál és hányjál. Ha nem tudod 100 fokra felforralni a vizet, jobban teszed, ha palackos vízből készítesz teát.
Darjeelingben hideg volt, eső volt, köd volt. Három órányira, a hegy tövében kánikula volt, szárazság és por volt.
Bodhgayában világosodott meg Buddha a bodhitree alatt. Asóka, a nagy indiai király áttért a buddhizmusra. Bodhgayában szentélyeket, templomokat épített, a fa köré parkot, mögé egy hatalmas templomot emeltetett. Ajándékozott egy hajtást a srí lankai királynak a fából, aki otthon elültette, s az kihajtott. Asóka felesége féltékeny volt az urára, ezért titokban kivágatta a fát. A jelenlegi fa Buddha fájának az unokája, ugyanis a srí lankai fából metszett hajtásból nőtte ki magát.
Bodhgaya a legszentebb buddhista zarándokhely India területén. Bodhgayában nagyon sok a buddhista, pap, zarándok. A buddhista országok saját templomokat építettek maguknak. Néhány még most épül.
Bodhgayában azt is láttuk, miért van annyi kripli Idiában. Egy kislány elesett egy biciklivel, s a meztelen lábacskája a küllők közé szorult. A helyiek rögtön összesereglettek, hogy segítsenek neki. A biciklinek. Nem a kereket szedték le a kislányról, hanem a kislányt a kerékről – óvatosan csavargatták a lábát, hogy a küllők ne sérüljenek. Nem hinném, hogy a ripityára tört lábacskát látta azóta az orvos. Indiában az élet majdnem olyan olcsó, mint a telefon és az orvosi ellátás.
Varanasi a Föld legrégibb ma is lakott városa. Állítólag Babilonnal és Ninivével egy időben építették. A helyiek is szívesen hangoztatják, hogy ez a világ legrégibb városa.
A város tele van tehenekkel, rasztás, bemázolt brahminokkal és egymilliárd zarándokkal, aki mind a Gangesz vizében akar megmártózni. A Gangesz vizében a kolera mikróbái három óráig maradnak életben, a desztillált vízben egy napig.
A parton mindenfelé máglyák égnek. A máglyákon emberek sülnek. A parton hamburgerszag terjeng.
Reggelente arra szoktunk ébredni, hogy kofák kiabálnak az ablakunk előtt. Ilyeneket kiabálnak: „Béla, hullik a vakolat a lúdra.” Vagy: „Bolond vagy János, az gácsér.” A női kofa pedig ezt ordítja: „Ajjaj, dzsem került a levesbe.” A helyiek pedig tudják, hogy ilyenkor vehetnek friss újságot, csajt vagy kegytárgyat. Mi pedig felkelünk, kiülünk a hostel udvarára és eszünk valami finom izraeli kaját. Az étlapon csak indiai és izraeli kaja van és pizza. Ebből az izraeli a legjobb. A vendégek nagy része orosz, csupán egy izraeli trióval találkoztam, akik Nepálból Rajastanba tartanak.
Varanasiban több a tehén mint bárhol máshol. Találkoztunk Darjeelingben egy magyar párral, akik látták, amint két nő követ egy vizelő tehenet és mossa az arcát a vizelettel.
Varanasiban több a bivaly, mint bárhol máshol. Tele van velük a Gangesz partja. Bivalycsorda fekszik a vízben, gyerekek lubickolnak mellettük, rájuk másznak, játszanak velük. Hat méterrel odébb pedig a félig elégett hullákat dobálják a folyóba és táplálják a tüzet a még el nem hamvadt emberek alatt, megmerítik a kulacsukat a vízben, s nagyokat hörpintenek belőle. Néha kiszedik az összeégett felső testeket, lábakat, koponyákat, hogy újra megrakják a tüzet, s felülre dobhassák vissza a testrészeket. A kutyák ilyenkor elkezdik csóválni a farkukat.
Tudjátok, melyik a legdrágább gyümölcs a világban? Az alma. Almaexportból Közép-Európa nagyhatalom lehetne.
A vonat biztonságosabb, mint a busz. Indiában is. Ezt olyankor érzed leginkább, amikor éjjel arra ébredsz Goa és Mumbai között, hogy a busz bal hátsó kereke üresben forog egy szakadék felett, s huppansz egy nagyot. Ha elég sok időt töltesz Indiában, akkor visszaalszol, ha még többet, nem utazol itt busszal. Halálfélelmem azonban mindössze kétszer volt az út során. Először akkor, amikor az Indiai-óceán felett viharba keveredett a gépünk, másodszor a New Jalpaiguri-Darjeeling 80 kilométeres szakaszán, amit egy suicid hindu Tata terepjáróján tettünk meg. A helyiek is némán méregették az utat a kocsiból, amikor az érdekesség kedvéért földcsuszamlásokkal tarkított úton szembe jött valami. Ezen az úton egyébként csak terepjárók közlekednek, amik a busz szerepét töltik be...
Mumbai központja gyalog bejárható. Ezen kívül minden gettó. Mumbaiban van Ázsia legnagyobb gettója. Érdekes dolgokat láthat itt az ember. Az egyik gettó közepén van egy mező. Körülbelül tizenhat focipálya méretű. Reggel láttuk, hogy tele van emberrel. Azt hittük, jógáznak. Amikor közelebb értünk, kiderült, hogy a mező egy nyilvános vécé. A guggoló emberek mind szartak. A mező, a város közepén tele volt guggolva szaró emberrel. Láttunk egy másik parkot is. Oda a szegények nem mehettek be. A szegények a kerítés tövében aludtak, vagy nézték, ahogyan a gazdagok kriketteznek.
A városban mindenfelé nyilvános zuhanyzók vannak. Azért van rájuk szükség, mert sok a hajléktalan, akiknek nincs saját fürdőszobájuk. Nincs saját semmijük, egy pokrócon kívül. Döbbenetes a mocsok az országban, az emberek azonban tiszták (a lábukat kivéve, a lakosság fele nem hord lábbelit). A hajléktalan felébred reggel a járdán, felcsavarja az alvópokrócát, majd keres egy nyilvános zuhanyt, s két rúpiáért megmosakszik. Az indiai hajléktalanok és koldusok nem büdösek. Kalkuttában ugyanezt a szerepet töltik be az utcai csapok. Ha délelőtt sétálgatsz a városban, az utcákon mindenfelé mosakodó embereket látsz. Persze szemérmesek. A nők száriban mosdanak, s benyúlkálnak alá, a férfiak pedig longiban csinálják ugyanezt. Szappant is használnak. A ruhájukat nem tudják ilyen könnyedén kitisztítani, úgyhogy felületes szemlélő számára a napi tisztálkodás ellenére sem tűnnek túl rendezettnek.
Mumbai és Kalkutta között, a 35 órás úton (két éjszakát töltöttünk ott) megbolhásodtunk. A bolhásodás fokozódott az első kalkuttai szállásunkon. A második szállásfoglalást bolhairtással kezdtük. A japánok porral, a fehérek fújókával irtották a matracaikból a bolhát. Mindenki vakarózott. Mutogatták egymásnak a bolhacsípéseiket. A szomszéd japán fiú csak egy angol szót ismert: flea.
Azzal együtt, hogy Kalkutta egy büdös, mocskos, zsúfolt, leélt, szmogos putri, nagyon szerethető. Mumbaival ellentétben itt az ember bármennyi időt el tud tölteni. Elég, ha sétálgatsz az utcákon, figyeled a helyieket, a történéseket, de ha többre vágysz, nagy brit palotákat is fotózhatsz.
Ott van az Ázsiai Társaság központja, amiben Csoma de Korosnak van egy emlékszobája. Elmentünk, hogy megnézzük. Mindenki vágta, mi az a Magyarország. Kiderült, hogy a látogatok fele magyar, aki Kőrösi miatt megy oda. És a helyiek is nagyon büszkék rá. Nem tudom, hogy a hírekből értesültetek-e róla, de én megsúgom: Orbán Viktor áprilisban Kalkuttába utazik/utazott. Az igazgató mondta nekünk, aki kapcsolatban áll a magyar kormányhivatallal. Nagyon kedvesek voltak, s végigkísértek minket az egész épületen. Megmutatták Kőrösi rezidenciáját, ami teljesen üres volt, ugyanis Orbán érkezése miatt felújítják. Az ajtajára ez volt írva:
HERE LIVED
CSOMA DE KOROS
Meg ez:
1831-1835
ALEXANDER CSOMA DE KOROS COMPLIED
THE LIST OF MSS. COLLECTED BY
B. H. HODGSON PRESERVED IN THE
ASIATIC SOCIETY
1837-1842
A. CS. DE K. WORKED AS A LIBRARIAN
IN THE LIBRARY OF THE A. S.
A könyvtárban ki van állítva Kőrösi tibeti nyelvtanának eredeti kézirata meg egy Csoma szobor meg egy csomo minden.
Darjeelingben meglátogattuk Csoma de Koros sírját. Szép időben a sírkőtől látni lehet a Kancsendzöngát. Valaki lemérte, azt állítja, hogy ez a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsa. A temetőben odajött hozzánk egy bácsi egy nagy könyvvel. Azt mondta, ő gondozza a sírt. A sír nagyon takaros volt. Orbán miatt frissen festett. Kérdezte, magyarok vagyunk-e. Mondtuk, hogy igen. Odaadta a könyvet, hogy írjunk bele. Ezt írtam bele: „Szép helyen temették el. Örülök, hogy láttam.” Adott egy másik könyvet is, abba ezt írtam: „Megható, hogy ilyen sokan látogatják ezt a sírt. Örvendetes.”
A dátumok alapján kétnaponta érkezik egy magyar utazó Kőrösi sírjához. Mi tudatlanul éppen a születésnapján jártunk ott. Buddhista koszorúkkal és szalagokkal díszítették ki aznap a sírt.
A bácsi adott egy papír cetlit is. Arra az volt írva, hogy adjunk pénzt a bácsinak, amiért ilyen alaposan gondját viseli a sírnak. Ez a szöveg magyarul volt.
Darjeeling elég magasan fekszik ahhoz, hogy a víz ne 100 fokon forrjon. Ami pont elég ahhoz, ha a merülőforralóddal teát főzöl, gyomorgörcsökben fetrengj két napig, lázasan fossál és hányjál. Ha nem tudod 100 fokra felforralni a vizet, jobban teszed, ha palackos vízből készítesz teát.
Darjeelingben hideg volt, eső volt, köd volt. Három órányira, a hegy tövében kánikula volt, szárazság és por volt.
Bodhgayában világosodott meg Buddha a bodhitree alatt. Asóka, a nagy indiai király áttért a buddhizmusra. Bodhgayában szentélyeket, templomokat épített, a fa köré parkot, mögé egy hatalmas templomot emeltetett. Ajándékozott egy hajtást a srí lankai királynak a fából, aki otthon elültette, s az kihajtott. Asóka felesége féltékeny volt az urára, ezért titokban kivágatta a fát. A jelenlegi fa Buddha fájának az unokája, ugyanis a srí lankai fából metszett hajtásból nőtte ki magát.
Bodhgaya a legszentebb buddhista zarándokhely India területén. Bodhgayában nagyon sok a buddhista, pap, zarándok. A buddhista országok saját templomokat építettek maguknak. Néhány még most épül.
Bodhgayában azt is láttuk, miért van annyi kripli Idiában. Egy kislány elesett egy biciklivel, s a meztelen lábacskája a küllők közé szorult. A helyiek rögtön összesereglettek, hogy segítsenek neki. A biciklinek. Nem a kereket szedték le a kislányról, hanem a kislányt a kerékről – óvatosan csavargatták a lábát, hogy a küllők ne sérüljenek. Nem hinném, hogy a ripityára tört lábacskát látta azóta az orvos. Indiában az élet majdnem olyan olcsó, mint a telefon és az orvosi ellátás.
Varanasi a Föld legrégibb ma is lakott városa. Állítólag Babilonnal és Ninivével egy időben építették. A helyiek is szívesen hangoztatják, hogy ez a világ legrégibb városa.
A város tele van tehenekkel, rasztás, bemázolt brahminokkal és egymilliárd zarándokkal, aki mind a Gangesz vizében akar megmártózni. A Gangesz vizében a kolera mikróbái három óráig maradnak életben, a desztillált vízben egy napig.
A parton mindenfelé máglyák égnek. A máglyákon emberek sülnek. A parton hamburgerszag terjeng.
Reggelente arra szoktunk ébredni, hogy kofák kiabálnak az ablakunk előtt. Ilyeneket kiabálnak: „Béla, hullik a vakolat a lúdra.” Vagy: „Bolond vagy János, az gácsér.” A női kofa pedig ezt ordítja: „Ajjaj, dzsem került a levesbe.” A helyiek pedig tudják, hogy ilyenkor vehetnek friss újságot, csajt vagy kegytárgyat. Mi pedig felkelünk, kiülünk a hostel udvarára és eszünk valami finom izraeli kaját. Az étlapon csak indiai és izraeli kaja van és pizza. Ebből az izraeli a legjobb. A vendégek nagy része orosz, csupán egy izraeli trióval találkoztam, akik Nepálból Rajastanba tartanak.
Varanasiban több a tehén mint bárhol máshol. Találkoztunk Darjeelingben egy magyar párral, akik látták, amint két nő követ egy vizelő tehenet és mossa az arcát a vizelettel.
Varanasiban több a bivaly, mint bárhol máshol. Tele van velük a Gangesz partja. Bivalycsorda fekszik a vízben, gyerekek lubickolnak mellettük, rájuk másznak, játszanak velük. Hat méterrel odébb pedig a félig elégett hullákat dobálják a folyóba és táplálják a tüzet a még el nem hamvadt emberek alatt, megmerítik a kulacsukat a vízben, s nagyokat hörpintenek belőle. Néha kiszedik az összeégett felső testeket, lábakat, koponyákat, hogy újra megrakják a tüzet, s felülre dobhassák vissza a testrészeket. A kutyák ilyenkor elkezdik csóválni a farkukat.
Tudjátok, melyik a legdrágább gyümölcs a világban? Az alma. Almaexportból Közép-Európa nagyhatalom lehetne.
Old Goa. Templony.
Old Goa. A helyiek szerint, ha belenyúlsz a sebeibe, szerencséd lesz.
Goa, Panaji. Shared bathroom.
Old Goa. Templony.
Old Goa. Két rom.
Goa, Panaji. Szoba kilátással.
Mumbai. Szép a vonatállomás.
Kolkata. Ti ráülnétek?
Kolkata. Ez a legjobb kép, amit csináltam a házról.
Kolkata. A látszat ellenére bolhák uralták a szobát.
Kolkata. Pisilde.
Kolkata. Kakilda.
Kolkata. A belvárosban volt két-három zsinagóga.
Kolkata. Szerencsére közel volt a szobánkhoz a toalett.
Kolkata. Templony.
Kolkata. Négyszarvú kos.
Kolkata. Kilátás a szobából.
Kolkata. Ha a tehen seggéből tehen nő ki.
Darjeeling. A főtéren pihenő kutyafalka.
Darjeeling. Mecset a dombon.
Darjeeling. Esett egy kis hó a tavaszból.
Darjeeling. Turn in one's grave.
Darjeeling. Angi: "Szuper kép, tedd fel a blogra, így néz ki egy háromszavas, kurvamodern író eső után." Lehet, hogy ironizált.
Darjeeling. Templony.
Darjeeling. A kis sípszerű kopjapálcikát mi tűztük a sírhoz.
Darjeeling. A sír frontális megközelitésből.
Darjeeling. Foto casual - mondtam Anginak, hogy csináljon úgy, mintha éppen olvasná a sírfeliratot.
Darjeeling. Ő az a bácsi, aki gondozza Kőrösi sírját. A fia alkoholista. Ő az utód.
Bodhgaya. Ennek a fának a nagyapja alatt világosult meg Buddha. (Felül a képbe lóg a fa nagybácsija.)
Bodhgaya. Unatkozásra koncentráló tibeti novíciusok.
Bodhgaya. A bhutani buddhista templony mennyezete.
Bodhgaya. Chancho en mucho calor.
Bodhgaya. Gecinagy Buddha.
Bodhgaya. Mobilon jatszó vietnami kisbuddha.
Bodhgaya. Japán buddhista templom.
Bodhgaya. Japan harangot gongat a gondnok. A vilagbekeert. Minden delutan ot orakor.
Varanasi felé. Tisztálkodó legények a vonatállomáson.
Varanasi, Gangesz. Ha a bivaly belemegy, az piszkos nem lehet...
Varanasi. Szűk sikátorba sok tehén fér.
Varanasi. Angi, Gangesz, napfelkelte.
Varanasi. Hajnalban mosnak az asszonyok, napközben hullákat égetnek.
Varanasi. Napfelkelte a Gangeszről.
Varanasi. Templom a parton napfelkeltében.
Varanasi. Tehen nővel.
Varanasi. Fejét vakaró jógi a Gangesz partján.
Varanasi. Fércmunka.
Varanasi. A háttérben van egy helyes kis mecset.
Varanasi. Váracska.
Varanasi. Tehen profilból.
Varanasi. Shiva templony.
Varanasi. A Gangesz napfelkeltekor.
Varanasi...
Varanasi. Sokat agyaltam rajta, mit esznek a tehenek. Szemetet. Ez a mező.
Varanasi. Vannak itt pékségek, szabóságok és tehénszarszárítók.
Varanasi. Utca.
Varanasi. Halászok a Gangeszen napfelkeltekor.
Varanasi. A szvasztika demisztifikálása.
Varanasi.