(+18) nehézkedési felesleg: 2012. május 11., péntek

Ha a teve három púpja egy háromszöget zárna be, akkor karosszék lenne

Végigöntött egy indiai üdítővel. Nem vette észre. Az indiaiak ilyeneket nem vesznek észre. Leordítottam angolul. Amikor láttam, hogy ezzel nem sokat érek, magyarul folytattam. Miután kidühöngtem magam, az indiai megkínált az üdítővel.

Az emberek nincsenek tekintettel egymás igényeire. Éjjel a buszon zenét hallgat valaki mobilról, miközben mindenki alszik. (A csúnya nézést nem érti, mosolyogva felhangosítja a telefont, hogy jobban halljad.) Rád lépnek, taszigálnak, ráülnek a csomagodra stb. (Ezt sem rosszakaratból teszik.) Miután kiálltad a sorod a pénztárnál, bevág eléd valaki, s már rendel is. Miközben nyújtja a pénzt, rád mosolyog s megkérdezi, hogy vagy.

Indiában nem létezik a provokáció fogalma. Az emberek nem azért bámulnak, mert kíváncsiak. Nem tudsz csúnyán nézni valakire, mert nem vágja, hogy te most csúnyán nézel, nem tudsz „mivanozni”, mert megörül, hogy interakció jött létre, s odajön hozzád beszélgetni. Jodhpurban a főtéren egy férfi keringett körülöttünk, folyamatosan mustrálgatott. Végül felébiccentettem, úgy ahogy Európában akkor biccent az ember, amikor azt akarja kérdezni: mi van (bazmeg)? Erre a férfi mosolyogva visszabiccentett. Egy perccel később odajött, s elmesélte az álmait. Ő volt az első lázadó, akivel találkoztam Indiában. Gépészmérnöknek tanult ki, s az volt az álma, hogy India leggazdagabb embere legyen, szerelemből házasodjon és felemelje a népét. Kettyent figura volt, de nagyon kedves. Azt is mondta, keresi a nyugati turistákat, mert a helyiekkel nem tud érdemben beszélgetni az álmairól, nem értik őt meg. Coelho számára hálás téma lenne.

Az ágyas buszon az előttünk fekvő nő végigokádta az ablakunkat. Körülbelül egy perccel azelőtt húztam be az ablakot, hogy az ágyamat megcsináljam. Körülbelül egy perc múlva ismét kinyitottam volna. Iszonyatos volt a hőség. Az ablakot ezután már nem tudtam kinyitni, ellenben hányásszagban és festőien színes sivatagban utaztunk tizenhat órát. A hányó indiai nő nem vette észre, hogy kellemetlenséget okozott nekünk. Tulajdonképpen senki sem vette észre, az alattunk ülő helyiek sem, akiknek nyitva volt az ablakuk. Megtörölgették magukat szó nélkül, az élet ment tovább. Megesik az ilyen.

Mr. Khaan a sivatagban él, Jaisalmer mellett. Mr. Khaan valamelyik ősének a muszlimok marhazsírt tettek a szájába, hogy ne lehessen többé hindu, így Mr. Khaan ősének nem maradt más választása, mint áttérni az iszlám vallásra.

Mr. Khaan, a muszlim abból él, hogy tevetúrákra viszi a turistákat. Ő az egyik legtisztességesebb indiai, akivel találkoztam – annak ellenére, hogy a turistákból él –, és hófehér, szabályos fogsora van. Nem tud írni és olvasni, mivel gyerekkorában még nem volt iskola a falujában. Szegény családból származik, csak a tevékhez és a sivataghoz ért. A városban keresett munkát, hogy eltartsa a családját. Egy túraszervező iroda szerződtette. Eleinte egy szót sem beszélt angolul, amikor valaki kenyeret kért tőle, teát adott neki, amikor megkérdezték tőle, hány éves, elmutogatta, hány gyereke van és mekkorák. Mr. Khaan ma már folyékonyan beszél angolul, szereti a munkáját, elégedett az élettel, mindig van nála zsilettpenge, hogy legyen mivel levágnia a körmét és egy Black Berry mobiltelefon, amin indiai filmeket tud nézni – saját tevéi nincsenek, nem engedheti meg magának, én megengedhetnék magamnak egy tevecsordát, de nem engedhetek meg magamnak egy ilyen telefont. Mr. Khaannak van egy mondása is: „No job, no chapati”. A chapati a kenyér.

Shiva úr szállodát vezet Jaisalmerben. Szintén nagyon kedves ember. Ő is egy sivatagi faluban nőtt fel. Ő hindu, de a falujában élnek muszlimok és cigányok is. A kasztja miatt nem lehetett katona, ezért felköltözött a városba, és szerencséje volt: talált munkát. Shiva úrnak nincsen családja. Nagyon kevés az olyan ember Indiában, akinek nincsen családja. Shiva úr szintén analfabéta. Álma, hogy egyszer életében lásson vizet a természetben és lásson hegyeket. Azt mondta: „One time I will go also to the mountains, I will see water”. Erre spórol.

A teve nagyon szelíd állat. A turistáknak ezt mondják. Azt nem kérdezik a turisták, hogy büdösek-e. A tevék alapjáraton nem büdösek, azonban folyamatosan kérődznek. Azaz felböfögik a kissé megemésztett gyomortartalmukat, hogy biztosra vegyék, jól megrágták-e. Ilyenkor az embernek az az érzése, hogy a szájukon finganak. A szélirány nem számít, így is-úgyis megérzed. Látványnak is érdekes, ahogy a hosszú nyakon végighullámzik a törzstől a fej felé a hányás. Felvettem videóra.

Azt kérdezik a turisták, hogy könnyű-e tevegelni, azt mondják könnyű. Ez igaz. Azt viszont nem kérdezik, fájdalmas-e. Igen, fájdalmas. Ha napi nyolc órát ülsz a teve hátán, eléggé jó érzés leszállni róla. Ha pedig az utolsó, nyolcadik órát nem poroszkálva, hanem galoppozva ülöd végig, akkor válogatott trágárságok és r-betűs, megkínzott hollywoodi hősök jutnak eszedbe – például Rob Roy vagy Rambo. A második tevegelős napod agyalással kezded: biztos van más lehetőség is megülni egy tevét, nem csak lovagló ülésben. Rájössz, hogy van, de akkor már késő, akárhogy ülsz is, mindenhogy rossz. Maga az ülés tevékenysége okoz gondot.

Az elkóborolt háziállatokon (kecskék, nőstény tevék, kóbor kutyák) kívül antilopokat, varjakat, kisebb madarakat, nyulakat és szkarabeuszokat láttam a sivatagban. Állítólag élnek ott még kígyók és skorpiók, de azokkal ritkán találkozni.

A sivatagi éjszakát mindenkinek ajánlom. A Hold olyan, mint a nap, a Vénusz pedig olyan, mint a Hold. Minden égitest nagyobb és fényesebb. Nem csoda, hogy az arabok jó asztronómusok voltak. Mivel az élőlények elég ritkásak a homokdűnék között, elég nagy a csend. Ha a tevék nem finganák vissza folyamatosan a gyomortartalmukat, akár tökéletes is lehetne. A sivatagi éjszakák tényleg nagyon hidegek, a sivatagi nappalok tényleg nagyon melegek.

Rajastanban élnek a cigányok. Punjabban és Himachal Pradeshben is élnek. Ők egy kaszton kívüli nép Indiában. De nem ők az érinthetetlenek. Folyamatosan vándorolnak, vagy kis közösségekben élnek a falvakban. A cigányasszonyt könnyen fel lehet ismerni. Borzasztóan díszes ruhákban jár, s törik össze az ékszerek súlya alatt. Sokszor arany napernyőt vagy legyezőt tart az orrában. A helyiek, angol hatásra dzsipszinek hívják őket. Régebben abból éltek, hogy zenéltek, zsonglőrködtek, vándorszínházakkal járták a vidéket. Ma az indiai cigányok főként ékszerkészítésből élnek.

<Állítólag.>

<p>

A cigányok ősei olyan jó zenészek voltak, hogy az egyik perzsa uralkodó tízezer cigány zenészt telepített a mai Irán területére, hogy meghonosítsák a zenéjüket a birodalmában. Száz évvel később egy másik muszlim uralkodó végigrabolta a Gangesz völgyét, és 53 ezer vegyes kasztbeli (bráhminok, ksátriják, vaisják, súdrák, páriák – papok, katonák, nemesek, iparosok, kézművesek, szolgák, érinthetetlenek stb.) indiait telepített át a mai Irán területére, kényszerítve őket az iszlámra. Ebből a két csoportból származnak az európai cigányok ősei. <br>

Egy részük az idők folyamán az akkori Bizánc és Örményország területére vándorolt, ahol felvette a kereszténységet, mások pedig Észak-Afrikába migráltak. Európába elsősorban a mongol invázió elől menekülve vándoroltak be és szóródtak szét a kontinensen. <br>

Évszázadok folyamán a vándorlás lett az alapvető életformájuk, mivel földjük nem volt, le nem telepedhettek. Ezt szokták meg, a megélhetésük, a hagyományaik, az életvitel minden aspektusa ehhez kötődik.

</p>

</Állítólag.>

Következtetéseim: az indiaiakat megfosztották a gyökereiktől. Túlélték. Kitaláltak maguknak egy új életformát. Majd pedig megfosztották őket ettől az életformától is, letelepítették őket.

Ha velem csinálná valaki ugyanezt, azaz megfosztana mindentől, amihez ragaszkodom, és azt mondaná nekem, hogy tessék: itt van egy szekér, menj, kóborolj, zenélj, táncolj, fonjál kosarat, mert mostantól tilos házat építeni és tilos földet művelni, lehet, hogy kicsit depressziós lennék. Mindenesetre igazságtalannak tartanám, hogy megfosztanak létem alapvető szükségleteitől: hogy lakásban lakjak, hogy állandó munkahelyem, anyagi biztonságérzetem lehessen, kötődhessek a gyökereimhez. Semmilyen munkához nem értek, amivel a vándorlás közben pénzt tudnék szerezni. Nem tudok zenélni, zsonglőrködni, színészkedni, nem hiszek a jóslásban és az asztrológiában, nem tudok kosarat fonni, faragni, döngölt házat építeni, fazekat drótozni. A mélységes depresszió, ami egy évezredes tradíció vetületének megfosztásával jár, a legmélyebb nyomorba döntene – ezt az egy dolgot tudnám örökségül hagyni a leszármazottaimra.

Miután pedig a többségi társadalom mindenemtől megfosztott és a nyomorba döntött, minden szánalom és elemzés nélkül megvet, kitagad, gyűlöl, kollektív bűnözőnek kiált ki.

Mindeközben teljesen mellékes, hogy a cigányok ősei az Indus völgyében már akkor szennyvízelvezetéssel ellátott fürdőszobát építettek a házukba, amikor a görögök még kecskékkel szeretkeztek.

Ezzel a gondolatmenettel nem váltom meg a világot. Nem is az a célom. Leirtam a véleményemet azokról az emberekről, akik Mr Khaan vagy Shiva úr európai rokonaival szemben átgondolatlan kinyilatkoztatásokat tesznek. Úgy gondolom, ők még mindig kecskékkel szeretkeznek.

A szikhek a turbános, szakállas indiaiak. Főleg Punjab államban élnek. Mindössze két százalékát teszik ki az országnak. Azaz többen vannak, mint a magyarok. Oldalukon díszes tőrt vagy szablyát viselnek (a nők is), a kezükön pedig acél karperecet.

Hagyományosan a hajukat soha nem vághatják le, de fésülniük kell, a tőr, a karperec és alsónemű viselése pedig kötelező.

A szikhek fővárosa Amritsar. Az Arany Templom az ő templomuk. Tényleg arany.

A szikh vallás monoteista. Istenük nem ábrázolható. Tilos a bálványimádás, a muszlim nőkkel való szeretkezés, a dohány, alkohol és drogok megérintése, a nők kizárása a társadalmi életből, az iszlám halali ételek evése, a hindu zarándokhelyek megközelítése és kasztrendszer kialakítása. Ám kötelező a napi mosdás és más szikhek megsegítése, a karitatív tevékenység.

Csekély arányuk ellenére a szikhek kezében összpontosul az indiai gazdaság és politikai hatalom egy jelentős része.

Minden szikh, akit látok az utcán, jól szituált. Legalábbis szikh koldust még nem láttam. Amritsar egy modern város, ahol minden van, az utakat folyamatosan takarítják, a bevásárlóutcák ugyanolyanok, mint Európában – azt leszámítva, hogy majdnem mindenki turbános, kivéve a riksás és utcasöprő hindukat.

Punjabban tilos a dohányzás. Himachal Pradeshben, ahol a dalai láma lakik, szintén tilos a dohányzás. Punjabban nem vették komolyan a dohánytilalmat az indiai rendfenntartók. Himachal Pradeshben a fehér dohányosok nem veszik komolyan a dohánytilalmat, mindenki más komolyan veszi.

Két tésztaképű, de nagyon vakítóan szőke svéd lánnyal utaztunk a Dharamsalába. Az még csak hagyján, hogy a helyiek pislogás nélkül bámulták őket, de még nekem is folyamatosan rájuk tévedt a tekintetem. Ha körülötted mindenki barna vagy fekete, rendkívül izgalmasnak tűnik a szőke. Otthon soha nem akadt meg a szemem valakin, azért mert szőke. Igazából most is csak a hajukat néztem. S megértettem, miért annyira keresettek a szőkék a pornóiparban: olyan kevés svéd él a világban.